Mi az ónpestis?

Mi az ónpestis?

Az ónpestis az a jelenség, amikor az ónból készült tárgyakon foltok jelennek meg. A folyamat lassan megy végbe, így nem vehető észre azonnal. Ez egy igen “fertőző” betegség. Ugyanis, ha az ónpestites tárgy, vagy akár a róla leváló por egy egészséges, ép, ón tárggyal érintkezik, akkor az érintkezés helyén is megjelennek az ónpestis tünetei a foltok. Így ugyanarra a sorsra jut, mint szomszédja. Azonban a megfertőződött ón tárgy felületén gyorsabban végigmegy a folyamat, mintha csak spontán alakult volna ki a jelenség a tárgyon. Az átalakulás -50°C fok körül a leggyorsabb lefolyású.

Honnan ered a kifejezés?

Az évek során több történet is született az ónpestis témájával kapcsolatban. Ezen történetekből választottunk ki most hármat, így is segítve az ón pestis folyamatának megismerését. Döntse el ki-ki saját maga, hogy melyik történetnek van valóság alapja.

1. Expedíció kudarca

1912-ben a híres sarkkutató, R. F. Scott expedíciót szervezett a Déli sark felkutatására. Az útra vitt fűtőolajjal megtöltött kannákat  forrasztott ónnal zárták le.  Azonban a nagy fagyok miatt a lezárás váratlanul elporlott, és az értékes tüzelőanyag pedig elfolyt. Mindez az expedíció vesztét okozta, és egyben a expedíció résztvevőinek a halálát is.

2. Múzeumi fertőzés

Egy angol múzeumban egy régóta kiállított ónkupán az egyik pillanatról a másikra szürke foltokat fedeztek fel. Az idő előrehaladtával a foltok terjedni kezdtek, majd mikor kivették volna, hogy megvizsgálják mi okozza ezt a jelenséget, az egész tárgy szétporladt. A kupa eltávolítása közben egy kevés por ráhullott a mellette lévő ón tányérra is. Később megjelentek, és terjedni kezdtek a tányéron az ismerős foltok, mint valami fertőző betegség.

3. Napóleon vesztett csatája

Azt már régebben is tudtuk, hogy a franciák vereségéhez nagyban hozzájárult a hideg orosz tél. Azonban közel tíz éve került előtérbe egy másik álláspont is , mely egy 2005-ös ChemED konferencia keretében tárt fel Penny Le Couteur, kémikus és kutató. Ez pedig nem más mint a kémia szerepe a háborúban. A kémikus szerint a hideg idő miatt porladtak el a francia hadsereg kabátjainak ónból készült gombjai, ezért még jobban ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. Eleinte csak kis lyukak keletkeztek az ón gombokon, azonban később a szélei elkezdtek szétporladni 1812 telén. Ez kihűléshez vezetett a francia katonáknál, és csökkent az ellenálló képességük a betegségekkel szemben. Le Couteur ezenkívül megemlíti egy ellenséges, orosz katona beszámolóját is, akinek leírása szerint a francia katonák kísértethordaként vonultak női palástokba, szőnyegdarabokban, vagy egyéb rongyokba burkolózva visszavonuláskor. Ez is utalhat a gombok hiányára.

Egy másik érdekesség, hogyha nem is szándékosan, de ehhez a kudarchoz Anglia is hozzájárulhatott. Ugyanis a francia hadsereg katonáinak kabátjait az iparosodott, angliai műhelyekben készítették, tömeggyártásban.

Mi áll a hátterében ?

Az ón ( vegyjele: Sn)  egy ezüstfehér, vagy szürke színű, fénylő felületű fém. Az ón a hőmérséklet hatására alakul át, így kétféle szerkezetet is felvehet. Az egyik fémes, a másik nemfémes szerkezet. A fémes, hétköznapi ón egy ezüstösen fehér fém, ami 13°C fok felett tömör és szilárd, azonban alacsonyabb hőmérsékleten átalakul a nemfémes formájává, ami sokkal szürkébb, és kristályosabb, és ezáltal porlódásra hajlamos.  Érdekesség, hogyha a port újra felmelegítik, az újra fémes, ezüstös színű anyaggá válik.

Mit tehetünk ellene?

Meg kell jegyeznünk, hogy egy rövid ideig tartó lehűlés nem árt meg az óntárgyaknak. Azonban, ha hosszabb ideig tartjuk 13°C fok alatt akkor fokozatosan átkristályosodások jönnek létre, és az ón felveszi a nemesfém alakját. Az ónpestis ellenszere igen egyszerű: ha tél van, vagy csak hidegebb van, mint 13°C fok akkor egyszerűen fűteni kell.