A galvanizálási technológia folyamata
A galvanizálható tárgyak mérete a kádak méretéhez igazodik, cégünknél a 800 x 500 x 250 mm-es tartományon belül mozog. Ez a tartomány határozza meg a vállalt munkadarabok méretét.
Rézhuzalos kötözéssel és rugós-csipeszes, műanyag borítású, általunk megtervezett galvanizáló szerszámokkal dolgozunk a stabil függesztésért. Specialitásunk a nagy szériaszámú megrendelések teljesítése.
A galvanizálás – felületvédelem szervetlen bevonatokkal – célja, munkadarabjaink megóvása a korróziótól és az esztétikus, fényes bevonat.
A galvanizálás lényege, hogy elektromos energia felhasználásával fém tárgyak felületén, egy másik fémből álló bevonatot lehet készíteni. Ezek a bevonatok a tárgyakat díszítik, környezeti és kémiai hatásokkal szemben ellenállóvá és különleges műszaki követelmények (kopásállóság, elektromos vezetés stb.) kielégítésére alkalmassá teszik. A bevonatok készítéséhez szükséges elektromos energiát külső áramforrásból biztosítják. Az eljárások különféle vegyi anyagok vizes oldataiban végbemenő elektrokémiai folyamatok törvényszerűségein alapulnak.
Ahhoz, hogy a folyamatokat megértsük, szükséges röviden áttekinteni a legfontosabb elektromos és elektrokémiai alapfogalmakat.
Az anyagok egy része az elektromos áramot vezeti (pl.: rézhuzal), mások nem vezetik (pl.: műanyag). Az elektromos áramot vezető anyagokat vezetőknek nevezzük.
A vezetők két csoportra oszthatók:
- Elsőrendű vezetők (pl.: a fémek). Itt az áram vezetése, a fémben levő ionok mozgásával valósul meg.
- Másodrendű vezetők (elektrolitok vizes oldatai). Ebben az esetben az áramot az oldatban levő pozitív és negatív elemi részek, az ún. ionok vezetik. Az elektromos áramlás (áram), az úgynevezett elektromos erő hatására jön létre.
Az elektromos áramlást létrehozó erő az elektromos feszültség, egysége a volt, jele V.
Áramerősség: a vezetőn időegység alatt (másodperc) áthaladt elektromos mennyiség. Egysége az amper, jele A.
A vezetőben áthaladó elektromos áram és a feszültség között Ohm törvénye érvényes, amely kimondja:
A vezetőben áthaladt elektromos áram egyenesen arányos az áramlást létrehozó elektromos feszültséggel és fordítva arányos a vezető anyagi minőségétől függő ellenállással. Az ellenállás egysége az ohm, jele Q.
Egy vezető ellenállása függ:
- a vezető hosszától,
- a vezető keresztmetszetétől, a vezető anyagi minőségétől
Üzemünkben a technológiai folyamat lépései:
- tisztítás,
- zsírtalanítás,
- rezezés,
- fényes nikkelezés,
- fényes krómozás.
A galvanizálás első állomása minden esetben a helyzetkép felállítása. Ez minden egyes megmunkálási folyamatot megelőz. Ahhoz, hogy az ön számára a legmegfelelőbb eljárást tudjuk ajánlani, fontos, hogy ismerjük a kiindulási állapotot és az elérni kívánt célt.
Kiváló minőség és gyönyörű bevonat!
A jól megválasztott technológiával Ön pénzt és energiát spórol. Bízunk benne, hogy megelégedettségével jó hírünket viszi.
A krómozás technológiája
A galvanikusan leválasztott króm bevonat kemény, kopásálló, korrózióállósága jó, oxidálóanyagok hatására felületén vékony oxidréteg alakul ki, amely csökkenti korrózióját.
A műszaki célokra leválasztott krómbevonatok esetén a bevonat kopásállósága, keménysége a döntő. A krómbevonat jól ellenáll gázok, savak (sósav és hidrogénfluorid kivételével) sók, lúgok korróziós hatásának.
Fő alkalmazási területei:
- díszítő krómozás,
- műszaki krómozás
Díszítő krómozás esetén vékony krómbevonatot választanak le, általában nikkel közbenső rétegre. A bevonat szerepe itt kettős: csökkenti a nikkelbevonat elmattulását, és növeli a korrózióállóságot.
A króm, vegyületeiben általában három vagy hat vegyértékű. Mindkét vegyületcsoport vizes oldatából a króm galvanikusan leválasztható. A leválasztott réteg fizikai és kémiai tulajdonságai nagymértékben függnek az alkalmazott elektrolit összetételétől, a hőmérséklettől és a leválasztás körülményeitől. A krómot túlnyomórészt hat vegyértékű vegyületeiből választják le, jóllehet a három vegyértékű vegyületekből való leválasztás kevesebb elektromos energiát igényel. Ennek az az oka, hogy a három vegyértékű krómot tartalmazó elektrolitokból krómbevonat csak szigorú feltételek között készíthető. A katódos áramkihasználás egyébként függ az alkalmazott idegen savtól és annak koncentrációjától. Az idegen sav koncentrációjának növelésével a katódos áramkihasználás először meredeken nő, elér egy maximumot és utána ismét csökken.Ezért rendkívül nagy gondot kell fordítani ezeknek az arányoknak az ellenőrzésekre, és a szükséges korrekciók végrehajtására. Ha az elektrolit idegensav tartalma kicsi, foltos szivárványos krómréteg válik le. Ha az idegensav adott határokat meghalad, a krómleválás csökken, majd teljesen meg is szűnik.
A levált krómbevonat keménysége, fénye, függ az elektrolit hőmérsékletétől valamint az áramsűrűségtől.
A krómozó elektrolit 10-25%-os kihasználtságát az alábbi tényezők befolyásolják:
- elektrolit krómsav tartalma
- az alkalmazott idegen sav fajtája és koncentrációja, – a katódos áramsűrűség,
- az üzemelési hőmérséklet.
A gyakorlati krómozásban rendkívül fontos a leválasztott bevonat egyen-vastagsága (szórás) és az elektrolit fedőképessége.
Az elektrolit szórása függ:
- az elsődleges árameloszlástól,
- az alkalmazott hőmérséklettől és áramsűrűségtől.
A növekvő hőmérséklet rontja, a növekvő katódos áramkörűség javítja az elektrolit szórását.
A krómozó elektrolitok szórása közismerten rossz. Ez különösen nagy gondot okoz nagy felületű és profilos alkatrészek krómozásakor. Ezért a csúcsokon, éleken és egyéb felületen jelentkező, a szükségesnél nagyobb rétegvastagságban leváló krómbevonatot árnyékolással és speciális felfüggesztési technikával kell megakadályozni. Ugyanakkor segédanódok alkalmazásával gondoskodni kell arról, hogy a szükséges rétegvastagságú krómbevonat a mélyedésekben is kialakuljon.
Profilos tárgyak krómozásakor főleg díszítő bevonatok készítése esetén a mélyedésekben a krómleválás úgy is megvalósítható. hogy az elektrolízis …30 s-ig nagy, 60…20 A/dm2 áramsűrűséggel krómoznak (becsapatás után az áramsűrűséget csökkentik azért, hogy a munkadarab egyéb helyein tartósan ne lépjék túl az előírt áramkörűség értékeket).
A krómozó elektrolitok fedőképessége függ a megmunkálandó alkatrésztől felületi állapotától. Rézből és sárgarézből készült alkatrészek könnyebben krómozhatók, mint hasonló acél, ill. öntöttvas alkatrészek.