Alkatrészeink, dísztárgyaink krómozásakor általános elvárás, hogy a végeredmény fényes, csillogó és karcmentes legyen.
Ahhoz, hogy ezt elérjük, a munkadarabot krómozás előtt minden esetben csiszolni és polírozni érdemes.
A polírozás akkor megfelelő, ha a bevonandó tárgy felülete fényes és eltűnnek az apró karcolások is. A galvanizálás folyamatának kiemelt figyelmet igénylő szakasza ez, hiszen a csiszolás vagy polírozás tükörfényessége adja meg a bevonat végső fényét.
Tévhit az, hogy a csiszolás hibáit a krómozás eltünteti. Számítanunk kell arra, hogy egy helytelenül csiszolt felület egyenetlenségeit a króm réteg felnagyítja, még jobban előhozza.
A munkadarab felületét, a legjobb eredmény elérése érdekében, csiszolópaszta segítségével csiszolják. A szépen csiszolt felülettel az alkatrész valóban tükörfényessé válik, készen áll a krómozásra.
Érdemes minden esetben szakértő csiszolót választani, valamint a csiszolót előre tájékoztatni, milyen bevonatot kap majd a munkadarab, mert a polírozás során alkalmazott csiszolópaszta befolyásolja a krómozás végeredményét is.
Érdekes megfigyelés, hogy főleg zamak vagy spiáter alkatrészek esetén kerülni kell a barna paszta használatát, mert krómozás után a munkadarab foltossá válik. Ennek oka, hogy a barna csiszolópaszta beivódik a munkadarab felső rétegébe és onnan nem lehet eltávolítani, nem javítható.
Ha a csiszoló jó munkát végzett, a galvanizálónak már csak az a feladata, hogy krómozással megőrizze a munkadarab fényét és egyben ellenállóvá tegye a környezteti hatásokkal szemben.
Így joggal bízhatunk abban, hogy alkatrészeink nem csak szép fényesek lesznek, de a korróziónak is ellen állnak.
