Emlékszünk-e arra a bizonyos érzésre, mikor eldöntve a káosz megszüntetését, belépünk a dohos, sötét és zsúfolt szobába / padlásba / garázsba és felhúzott ruha ujjakkal, mélyet sóhajtva nekiállunk a takarításnak?
Ezek a percek azok általában, mikor a régi emlékek újra előtérbe kerülnek az elfeledett tárgyak által, mint például a kerékpár a sarokban, amin először tanultunk meg biciklizni, vagy a nagyi régi díszes csillárja, mely beragyogta az egész nagyszobát éjszakánként.
S most mind-mind, mint az emlékek mozaik darabkái ott vannak előttünk, mintha várnának a következő lépésünkre.
A tárgyak sorsáról pedig dönthetünk úgy, hogy megőrizzük őket az utókornak, de úgy is ,hogy a munkájuk befejeztével a szemétbe kerülnek.
S mégis mi alapján vállnak bizonyos tárgyak többé, mint társaik?
Mi váltja ki belőlünk, hogy így ragaszkodjunk bizonyos tárgyakhoz? Mi vesz rá, hogy megőrizzük, és netalántán még fel is újítsuk, hogy új pompájukban tündökölhessenek?
Egyrészről elmondhatjuk, hogy hiába csak élettelen dolgokról van szó, ugyanúgy emlékezetes pillanatokkal tudják gazdagítani az életünket. S nem ez az egyetlen szerepük. Emellett a segítségükkel olykor képesek lehetünk visszarepülni a múltba, mintha valamilyen mágikus időgéppel utaznánk.
Másrészről van, hogy nem szeretnénk csak magunkban őrizni a tárgyak által kiváltott hatást, hanem megakarjuk osztani a számunkra fontos emberekkel. Ehhez kapcsolódik a büszkeség érzése is, hiszen ki ne szeretné megmutatni ország világnak a felújított autóját, vagy esetleg az érmek-kupák sorakozó seregét a szekrényben?
Vagy csak járva a régiség piacon beleszeretünk egy ósdi csapba, és már magunk előtt látjuk, hogy mennyire fog passzolni a fürdőszobánk hangulatához, a krómozása után.
A legapróbbtól a legrobusztusabb tárgyak megtartása mellett, egyenként is ezer és ezeregy indokot feltudunk sorolni.
Ahány ember annyi válasz, de annyi biztos, hogyha kötődünk bizonyos tárgyakhoz, akkor megéri megtartani, és energiát áldozni beléjük.
Az alábbiakban mutatunk néhány képet különleges, nagy becsben tartott galvanizált tárgyakról:
Ragyogás, ami fogva tart.
Fedezd fel a krómozott világot!
És mi sem szebb, mint a régi emlékek új köntösben?
