Galvanizáláskor gyakorta felmerül a kérdés, hogy szükség van-e rezezésre és ha igen, akkor vajon melyik fajtája lesz számunkra a legmegfelelőbb? Egyáltalán milyen rezezési fajtákról beszélhetünk és kérhető-e a rézbevonat önmagában?

Ebben a posztban ezt a témakört szeretnénk alaposan körbejárni és a lehető legtöbb kérdést megválaszolni.
Vágjunk is bele!

A galvanikus rezezési eljárásokban egyrészt cianidos (galvanikus) , másrészt pedig savas (plasztik) rezezéssel találkozhatunk.

De melyik mit is jelent?
Nézzük sorban, milyen jellemzőik és felhasználási módjaik vannak.

1. Kénsavas (szulfátos), köznyelven plasztik réz bevonat

Főleg régi alkatrészek, oldtimer járművek restaurálásakor alkalmazzák. A nyomtatott áramkörök galvanizálásánál és a grafit rezezésnél is ugyan ezzel az eljárással találkozhatunk.

Veterán alkatrészek galvanizálásakor az a cél, hogy a rozsdásodás okozta anyaghiányok vagy a csiszolási egyenetlenségek eltűnjenek és az alkatrészek a régi pompájukban csillogjanak.

A leválasztott réz bevonat lágy, könnyen megmunkálható lesz. Vastagsága elérheti akár a 100 mikront is. Így pótolják a szakemberek az anyaghiányokat és töltik ki az egyenetlenségeket.

A rezezést követően újabb csiszolás majd újabb rezezés következik. Ezt a folyamatot addig folytatják, míg a munkadarab megkapja a kívánt egyenletes felületet. Így esély van nagy anyaghiányokkal bíró alkatrészek anyagpótlására, felhizlalására.
Ezután következhet a nikkelezés és a krómozás.

2. Galvanikus vörösréz bevonat

A galvanikus vörösrezezés az egyik legelterjedtebb galvanizálási folyamat. Ennek ellenére önmagában sohasem találkozhatunk vele. A levegőn gyorsan barnás feketére színeződik, szabadban idővel zöld patina alakul ki rajta.

Tulajdonságai alapján egyedül nem állja meg a helyét a korrózióvédelemben és díszítésre sem használható.
Joggal merül fel a kérdés, miért van mégis szükség rá?

Kifejezetten alapbevonatként alkalmazzuk a korrózióvédelemben, más bevonatok alá, különféle vastagságban, réz-nikkel vagy réz-nikkel-króm bevonatrendszereknél.

Normál esetben, amikor a csiszolás után a felület nem mutat nagy egyenetlenségeket, a munkadarabot újrapolírozzák, így a felület szép fényes és karcmentessé válik. A végeredmény szebb lesz vele, mint nélküle.

A rézbevonatok jellemzőit a leválasztáshoz használt elektrolit fajták határozzák meg. Ez alapján megkülönböztethetünk:

1. Cianidos elektrolit használatakor: a rézbevonat finom-kristályos szerkezetű és viszonylag kemény lesz. Vastagsága igény szerint 10-30 mikron között változik.
2. Alaprétegként az alábbi fémekre:

• vas, acél vagy cink alapanyagra nikkel réteg felvitele előtt, cianidos rézfürdőből leválasztva
• acél alkatrészek galvanizálásakor savas rezezés előtt a rézcementálódás megakadályozására, cianidos réz fürdőből leválasztva
• védőrétegként nitridálás és karbonizálás előtt, cianidos rézfürdőből leválasztva

A felületkezelés ára így arányaiban jóval kevesebb a plasztik rezezéssel szemben.
Azoknál a munkadaraboknál ajánljuk, ahol a károsodás mértéke kisebb, kevésbé korrodálódott az alapfém.